A megszakító olyan kapcsolókészülék, amely normál áramköri feltételek mellett képes áramot létrehozni, továbbítani és megszakítani, valamint abnormális áramköri körülmények között egy meghatározott időkereten belül áramot állítani, továbbítani és megszakítani. Alkalmazási körük alapján a megszakítókat nagyfeszültségű-és alacsony{2}}feszültségű típusokra osztják; míg a nagy és az alacsony feszültség közötti határvonal némileg folyékony, a 3 kV-ot meghaladó feszültségen működő elektromos berendezéseket általában a nagyfeszültségű készülékek közé sorolják.
A megszakítók az elektromos energia elosztására szolgálnak, megkönnyítik az aszinkron motorok ritka indítását, valamint védelmet nyújtanak az elektromos vezetékek, motorok és hasonló berendezések számára. Képesek automatikusan megszakítani az áramkört olyan hibák esetén, mint például súlyos túlterhelés, rövidzárlat vagy feszültségcsökkenés; funkcionálisan biztosíték-kapcsoló egységként és különféle túlterhelési, alulfeszültség- és hőrelék kombinációjaként működnek. Ezen túlmenően, a biztosítékokkal ellentétben, jellemzően nem igényelnek alkatrészcserét a hibaáram megszakítása után. Következésképpen számos területen széles körben alkalmazzák őket.
A villamosenergia-termelési, -átviteli és -hasznosítási folyamatokon belül az áramelosztás kritikus fontosságú szakaszt jelent. Az áramelosztó rendszer transzformátorokból és különféle nagy{1}} és alacsony{2} feszültségű elektromos eszközökből áll; ezek közül a kisfeszültségű-megszakító kiemelkedik olyan elektromos készülékként, amelyet széleskörű felhasználása és széles körű alkalmazási köre jellemez.
